A PVC fólia szerkezeti jellemzői az alábbiak szerint foglalhatók össze olyan szempontok alapján, mint a kémiai összetétel, a fizikai forma, a többrétegű felépítés és az osztályozási módszerek.
Kémiai és alapszerkezet
Fő komponens: A polivinil-klorid (PVC), kémiai képlete −(CH2−CHCl)n−, vinil-klorid monomerek szabad gyökös polimerizációjával keletkező amorf polimer anyag.
Adalékanyagok: A teljesítmény javítása érdekében lágyítószereket (10% ~ 50%), stabilizátorokat (1% ~ 10%), töltőanyagokat (1% ~ 30%), színezékeket (1% ~ 10%) és egyéb adalékokat szoktak hozzáadni.
Mikroszerkezet: A PVC egy lineáris polimer kis mennyiségű kristályos régióval, molekulaláncai cikkcakk mintázatban vannak elrendezve, és a szénatomok mindegyike sp3 hibridizált.
Fizikai és makroszkopikus szerkezet
Vastagsági tartomány: Általában 0,08-0,2 mm; A 0,25 mm-nél vastagabb lemezeket PVC-lapoknak nevezzük.
Megjelenés: világos sárga és félig{0}}átlátszó, fényes; az átlátszóság jobb, mint a polietilén és a polipropilén, de rosszabb, mint a polisztirol.
Felületszerkezet (például dekoratív fóliák/ragasztófóliák esetén)
Felső réteg: Festékréteg vagy funkcionális bevonat (pl. PVDF, PVF az öntisztuláshoz vagy UV-állósághoz);
Középső réteg: PVC hordozó;
Alsó réteg: Hátsó-bevonatú ragasztó (nagy-energia-affinitású anyag, amely biztosítja a szilárd tapadást az aljzathoz).